Április 19-23.

Autonómia a (magyar) társadalomban

Takács Erzsébet - ELTE TÁTK

#Fogalomtisztázás #Szociológia

(Eredetileg szociológiatörténet-óra)

A hallgatók előzetesen az alábbi kérdésekre válaszolhatnak fakultatív házi feladat formájában:

Ezeket az óra elején is fel lehet vetni, 3-5 fős csoportokban beszélgethetnek erről (8-12 perc, legyen időfelelős, jegyzetkészítő, szóvivő, aki összefoglalja a csoportban elhangzottakat a többiek számára. Lehet több csoportban ugyanaz a kérdés, nagyobb létszám esetén. Jelezzük, hogy tanárként mi is benézünk a csoportba, hogy halljuk, milyen témák jelennek meg, vagy esetleg dinamizáljuk a beszélgetést (gördülékenyebb, ha előzetesen mi hozunk létre csatornákat és akkor könnyebb is csatlakozni). A csoportos beszélgetésben mindenki kamerával vegyen részt. Lehet kérni, hogy egy anonim google doc-ban (amihez mi adjunk linket), vagy google drive megosztásba menet közben beleírják, mi merül fel, így nekünk is könnyebb követni.

Mire világítanak rá ezek a kérdések?

Először járjuk körül a cselekvőképesség fogalmát:

mi motivál minket cselekvésre?

mi teszi lehetővé a cselekvésinket?

A válaszaikhoz társíthatnak, vagy mi magunk társíthatunk szociológiaelméleti megközelítéséket: Max Weber, Durkheim, Bourdieu a minimum, de jöhet a RDE, normák, szocializációs elméletek, funkcionalizmus, strukturalizmus, hatalomelméletek… Mivel az óra témája eredetileg a Mead és a szimbolikus interakcionizmus, beemelem az Én (self) felépítésének problémakörét: mi teszi az egyént egyénné? Mead nyomán: szerepek, (játék)szabályok, a MÁSIK. Mead újraértelmezése napjainkban → a szingularizmus. Egyén és társadalom viszonya, a visszajelzések fontossága (biztosan említik a hallgatók a közösségi oldalakat, a celebeket, a FOMO-t…).

Egy példa: Alain Ehrenberg társadalomkoncepciója napjainkról, amikor az autonómia válik társadalmi normává.

Hogyan?

Lássuk, mit történt az 1960-as évektől a nyugati társadalmakban!

Egyfelől

Másfelől:

→ elmúlt 50-60 évben általánossá vált az autonómia értéke (a társ. minden szintjén)

→ az autonómia társadalmi normává vált → társadalomban mindenki saját változásának ágense kell, hogy legyen.

Következmények?

Kérdezzük meg a diákokat!

(Majd elmondják, hogy…)

(És vszlg lesz olyan vélemény, hogy Mo-on ez nem egészen így alakult, amire visszatérünk. De felmerülhet a nyugati elméletek adaptálhatóságának kérdése is a hazai tudományos gondolkodás autonómiája 😉

(Ehrenberg) → az egyén cselekedeteinek egyedüli felelőse – a hagyományosan intézményekre testált felelősség vissza az egyénre

az autonómiára való törekvés (70-es évek) → az autonómia kényszere (80-as évek): felelősség minden cselekvésért + személyes bizonytalanság

→ fragilizáció, szorongás, stressz, mentális betegségek↑

Ehrenberg pszichiáter-szociológus, őt ezek a következmények érdeklik elsősorban:

szerinte az autonómia normájának következményeképpen a lelki szenvedés társadalmi státuszának változása zajlik → a társadalmi problémák, konfliktusok és feszültségek a szenvedés terminusain keresztül fogalmazódnak meg. A megnövekedett felelősség sérülékenyebbé tesz minket, és ezzel párhuzamosan az átpszichologizálódott társadalomban az egyéni sérülékenység nyelvezetét adoptáltuk, miközben a társadalmi problémák továbbra is megoldatlanok (lásd a kizsákmányolást felváltó munkahelyi stressz, munkahelyi zaklatás — egyéni?? — problémáját). Szakirodalmi ajánló[1]

2) Magyarország

→ hogyan gondolkodunk ma Mo-on az egyén autonómiájáról?

Itt több perspektívából is beszélhetünk az egyén és közösség viszonyáról Mo-on

Az autonóm cselekvés az és az autonómia társadalmi, politikai, kognitív, intézményi stb. lehetőségmezőjéről mi teszi, mit tenné lehetővé Mo-on az autonómia megerősödését, megerősítését a(z általuk említett) különböző területeken?

(Mindezt nyilván a diákok megnyilvánulásaihoz igazítom, de innen jön az OKTATÁS, FELSŐOKTATÁS, AKTUÁLIS HELYZET).

Takács Erzsébet, TÁTK

zsoki.takacs@gmail.com


[1] Ehrenberg, Alain (2010): Society of Discontent or Discontent in Society? http://www.booksandideas.net/Society-of-Discontent-or.html?lang=fr, Takács Erzsébet (2012): „Individuumszociológiák”, Modernitásmegközelítések a francia szociológiában, Replika, 79, 7-22. Érdekes lehet még: Byung-Chul Han (2019): A kiégés társadalma, Typotext.

[2] Messing, V., & Ságvári, B. (2016): Ahogy ’másokhoz’ viszonyulunk, az tükrözi azt, amilyenek magunk vagyunk. A magyarországi idegenellenesség okairól. socio. hu, 2, (10.18030).

Ságvári Bence (2012): Az átmenetek kora? A magyar fiatalok társadalomképéről. In: Társadalmi integráció a jelenkori Magyarországon: tanulmányok (Szerk. Kovách Imre–Dupcsik Csaba), Argumentum, 63-82.

Utasi Ágnes (2013): Kötelékben. Szolidaritás-hálók és közélet. Szeged: MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont–Belvedere. http://real.mtak.hu/80002/

Megosztom

Kapcsolódó Tudástár