Brecht 1939-ben, dániai emigrációjában írta a színdarabot, pontosabban annak első verzióját.
A történet ismert. Galileo Galilei 1609-1610-ben az általa tökéletesített távcső segítségével felfedezi, hogy a Hold éppolyan égitest mint a Föld, a felszínén hegyek és völgyek váltakoznak, továbbá felfedezi a Jupiter négy holdját, melyek a Jupiter körül keringenek. Kopernikusz tanítását, miszerint a Föld nem a csillagrendszer középpontja, mert a Föld kering a Nap körül és nem megfordítva, Galilei ugyan nem tudja empirikusan igazolni, de egy 1616-ban írott levelében úgy fogalmaz, hogy az eltérés a természet és a biblia tanítása között abból fakad, hogy a biblia az egyszerű emberek nyelvén beszél. 1624-ben a VIII. Urbán pápa támogatásával hozzálát a ptolemaioszi és a kopernikuszi világnézetet ütköztető Dialogo megírásának, de amikor a könyv 1632-ben megjelenik, Galilei elveszíti a pápa kegyét. Rómában az inkvizíció elé állítják, elítélik, így kénytelen megtagadni a heliocentrikus világmagyarázatot, s ezt követően egészen haláláig házi őrizetben él Firenzében.
A Galilei élete epikus színdarab, átfogja az egész hosszú történetet, de persze több ponton is megváltoztatja, egyszerűsíti. Brechtet nem maguk a tudományos felfedezések érdekelték, inkább azok társadalmi vonzatai. Az általa elképzelt Galilei, akinek minden bizonnyal saját magából is kölcsön adott vonásokat, nem aszkéta, bár megszállottan keresi a maga igazságát, de függ a környezetétől. Ahhoz, hogy éljen és kutasson, pénzre és elismerésre van szüksége. Az új tudás pedig közvetlen társadalmi üzeneteket hordoz. „Nincs ég” – mondja Galilei a darab folyamán többször, a régi ptolemaioszi égbolt kristálygömbjeire utalva ezzel, amelyeket a felfedezése mintegy összetört. Ráadásul erre Brecht szerint Galilei tapasztalati bizonyítékkal szolgált, olyasvalamivel, amit mindenki ért, még az is (így Federzoni, a lencsecsiszoló), aki nem tud latinul.
A Galilei életében a tudás és a társadalom közötti kapcsolat közvetlen és sokrétű.
De az összefüggésnek van egy harmadik összetevője is, a firenzei herceg és főként az egyház, mely veszedelmesnek érzi az új tanokat. A darab alapvető kérdéseket tesz fel tudás és társadalom, tudás és hatalom kapcsolatát illetően. Idekívánkozik még Zsótér Sándor gondolata, aki 2016-ban rendezte meg a Galilei életét a Nemzeti Színházban és így nyilatkozott róla: „nagyon erős gesztusa az egész darabnak a tanítás, hogy nemzedékek hogy tanítják egymást, hogy hogy tanítanak meg, hogy kérdéseket tegyek fel vagy kételkedjek valamiben.”
Vizsgálandó rész: 3. kép és 4. kép
Lehetséges kérdések:
Források:
Egyetemeszmények és egyetemellenes eszmék Franciaországban (1750-1850) 16 perces konferencia-felvétel
Hogyan alkalmazható Judith Butler amerikai filozófus performativitás-elmélete a kialakult helyzetre? Miért szükségszerű az ellenállás kialakulása?
“Az egyetem nem csak egy filozófiai eszme, hanem egy roppant törékeny eszme is. Ki vagy mi menthetné meg, ki vagy mi vigyázhatna rá?”