Miért beszélünk erről?

• Mert Magyarországon a folyamatban lévő „egyetemi modellváltás” megszünteti a maradék egyetemi autonómiát.

• Az egyetemi autonómiának két fő eleme: belső döntéshozatal függetlensége és gazdasági függetlenség.

• Az egyetemek fölé a minisztérium kuratóriumokat nevez ki, mely minden jelentős egyetemi kérdésben dönt (személyi kérdések, gazdasági ügyek, vagyongazdálkodás stb.)

• A kuratóriumok tagjai gyakorló politikusok (pl. miniszterek, pártvezetők), kormányközeli gazdasági szereplők, a kormányhoz lojális egyetemi emberek lesznek: így ezek lehetővé teszik, hogy a politikai szempontok érvényesüljenek az egyetemi döntéshozatalban és megelőzzék a szakmai szempontokat.

• Lásd Gödöllői Agráregyetem: Csányi Sándor vezeti a kuratóriumot, tagja Nagy István gyakorló miniszter, Lázár János kormánypárti politikus stb.; Miskolci Egyetem: kormánytag a kuratórium elnöke (Varga Judit).

• Kormányzati érv: „nő az autonómia”. Valóság: ez nem az egyetem önállósága lesz, hanem a kuratórium önállósága, melyben politikai kinevezettek ülnek.

• Naivitás azt gondolni, hogy véletlenül neveztek ki politikusokat és kormányközeli embereket, hogy azok majd ugyanúgy figyelembe veszik a szakmai szempontokat, mint az egyetemi szakemberek. Ha nem akarnának politikai szempontokat érvényesíteni, akkor nem politikusokat neveznének ki a kuratóriumokba, hanem az egyetemek delegálnának oda.

Miért probléma ez?

1. Csökken az egyetemi szakmai munka (tudomány, oktatás) hatékonysága. 

• Ha megnézzük a legsikeresebb egyetemi rendszerek történetét, akkor az látjuk, hogy a múltban azokban az országokban alakultak ki a legjobb egyetemek, ahol garantálták az egyetemi autonómiát.

• Számos empirikus felmérés bizonyítja, hogy mai is szoros az összefüggés az egyetemi autonómia és az egyetem hatékonysága (szakmai teljesítménye) között: minél nagyobb egy országban az egyetemek autonómiája pénzügyi, szervezeti, személyzeti és tudományos tekintetben, annál jobb az egyetemek teljesítménye.

• A világ vezető egyetemei olyan országokban működnek, ahol garantálják számukra a széles autonómiát: USA, Nagy-Britannia stb.

• Az utóbbi tíz év magyarországi története is ezt bizonyítja: csökkent az egyetemi autonómia, és a magyar egyetemek csúsztak vissza a nemzetközi rangsorokban (már a kelet-közép-európai régióban is sokan megelőzik a legnagyobb magyar egyetemeket, pl. prágai, krakkói, tartui egyetem stb).

• Ha a politikai szempontok döntenek, akkor szükségszerűen sérülnek a szakmai szempontok a beszerzésekben (példa a közelmúltból: a kiváló ETR helyett a sokkal rosszabb Neptun kötelező megvásárlása), a személyi döntésekben szintén.

• A politikai kapcsolatok alapján előre lehet majd jutni, s nem kizárólag a szakmai munka révén. Ez eltorzítja a szakmai értékrendet.

2. Társadalmi szinten is előnytelen az egyetemi autonómia megszűnése.

• Bibó István (a 20. század legkiválóbb magyar politikai gondolkodója és egyik leginkább példamutató magyar politikusa): „a szabadság kis körei” szükségesek a demokratikus társadalomhoz.

• Szabadság kis körei: autonómiák a társadalom különböző területein, pl. tanárok szakmai önállósága, civil egyesületek szabad működése, egyetemi önállóság, a munkavállalókat törvények védik az önkényes elbocsátástól stb.

• Mit látunk az utóbbi években Magyarországon? Ezek az autonómiák megszűnnek, sérülnek: pl. a középiskolai tanárok már nem választhatják meg szabadon a tankönyveiket, hanem központilag előírják, hogy miből tanítsanak; az iskolák autonómiája megszűnt, egy centralizált rendszert alakítottak ki (Klebelsberg Központ); a munkavállalók jogai folyamatosan erodálódnak („rabszolgatörvény”) stb.

• Az egyetemi autonómia megszűnése ebbe a szélesebb centralizációs folyamatba illeszkedik.

Megosztom