Április 19-23.

Fegyelmező működések

Barcsi Tamás (PTE)

#Ellenállás #Filozófia

A kegyetlenség elmélete című kurzuson vizsgáljuk az elfogadhatatlan kulturális és strukturális erőszak kérdéskörét, azon belül a fegyelmező rend kegyetlenségét. Foucault Felügyelet és büntetés című híres művében írta le a fegyelmező társadalom működésmódját. A fegyelmező társadalom egyes intézményeiben (iskolákban, kaszárnyákban, üzemekben, kórházakban) csak az számít, hogy a normalitás előírt mércéjéhez alkalmazkodjon az egyén, és ezáltal hasznos testként funkcionáljon. Ennek azonban az egyéni sajátosságok elnyomása az ára, mivel egyik fegyelmező intézménynek sincs szüksége olyan emberekre, akik nem illeszkednek bele a struktúrába.

Azt nem állíthatjuk, hogy a fegyelmező struktúráknak ma nincs szerepe, hiszen számos intézményben működik fegyelmező hatalom (pl. vállalatoknál az új technikai eszközök segítségével folyamatosan információk nyerhetők ki a munkások hollétéről, teljesítményéről, gondoljunk pl. az Amazon raktáraira, ahol digitális felügyeleti technikával, vonalkódrendszerrel a munkások mozgása, tevékenysége pontosan követhető). Ugyanakkor több kultúrkritikus arról ír (pl. Byung-Chul Han), hogy a globális kapitalizmus korának (fejlett) társadalmai elsődlegesen nem fegyelmező, hanem teljesítményelvű társadalmak. Ezekben a „kell” helyét a „lehet”, a tiltás és a parancs helyét a kezdeményezés és a motiváció váltotta fel.

Azonban a teljesítményelvű társadalom csak látszólag a szabadság világa, mivel a kényszer itt belsővé válik: az adott társadalmi keretek között minél jobb teljesítményre törekvő egyén is engedelmes marad, ráadásul túlzott sikerorientáltságával pusztítja önmagát, az önkizsákmányolásnak pedig kimerültség, kiégés, depresszió a következménye. Mark Fisher is azt állítja a Kapitalista realizmus című munkájában, hogy manapság a külső kontrollnál nagyobb szerepe van a belső ellenőrzésnek, amíg a fegyelmező társadalomnak a munkás-rab, a mai, ellenőrző társadalomnak az adós-függő a tipikus figurája (lásd ehhez még Žižek fejtegetéseit az önmaga vállalkozójává lett egyénről).

A fenti általános jelenségek megtárgyalása után arról beszélgetünk a hallgatókkal, hogy az általuk megtapasztalt felsőoktatási struktúrában mennyiben vannak jelen a „hagyományos” fegyelmező működésmódok, és szükségesnek tartják-e ezeket, illetve mennyire érzik úgy, hogy a teljesítményelvű társadalom sajátosságai az egyetemet is meghatározzák? Mi az egyetem elsődleges feladata? Engedelmes egyének „termelése”, akik kritikátlanul tudomásul veszik az egyetemi működés szabályait, teljesítik az előírt vizsgákat, így a munka világában is sikeres alkalmazkodók lesznek? Vagy sikerorientált egyének „termelése”, akiket arra kell biztatni, hogy a lehető legtöbbet próbálják kihozni magukból piacképes tudást biztosító tanulmányaik során, így a „piacon” is képesek lesznek majd megvalósítani önmagukat? Vagy olyan autonóm emberek képzése, akik azon túl, hogy elsajátítják választott hivatásuk alaptudását, képesek kritikai gondolkodásra, képesek arra, hogy egyéni elképzeléseket fogalmazzanak meg a jó életről és társadalmi-kulturális kérdésekről? Vajon autonóm egyének nélkül működhet az egyetemi autonómia? Egyáltalán mit értünk egyetemi autonómia alatt? Milyen veszélyeket jelent az egyetemi autonómiára nézve a politikai befolyás és/vagy a piaci szemlélet térnyerése a felsőoktatásban?

Az óra második felében Mark Fisher említett könyvének oktatással kapcsolatos fejezeteit is megtárgyaljuk, különösen a következő fogalmakat járjuk körül: reflexív impotencia (a hallgatók és az oktatók vonatkozásában), a piacsztálinizmus és az auiditálás (önfelügyelet) a felsőoktatásban. Mit tehetünk ezek ellen?

Fontosabb irodalmak:

Foucault: Felügyelet és büntetés

Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

Mark Fisher: Kapitalista realizmus

Megosztom

Kapcsolódó Tudástár