(Eredetileg szociológiatörténet-óra)
A hallgatók előzetesen az alábbi kérdésekre válaszolhatnak fakultatív házi feladat formájában:
Ezeket az óra elején is fel lehet vetni, 3-5 fős csoportokban beszélgethetnek erről (8-12 perc, legyen időfelelős, jegyzetkészítő, szóvivő, aki összefoglalja a csoportban elhangzottakat a többiek számára. Lehet több csoportban ugyanaz a kérdés, nagyobb létszám esetén. Jelezzük, hogy tanárként mi is benézünk a csoportba, hogy halljuk, milyen témák jelennek meg, vagy esetleg dinamizáljuk a beszélgetést (gördülékenyebb, ha előzetesen mi hozunk létre csatornákat és akkor könnyebb is csatlakozni). A csoportos beszélgetésben mindenki kamerával vegyen részt. Lehet kérni, hogy egy anonim google doc-ban (amihez mi adjunk linket), vagy google drive megosztásba menet közben beleírják, mi merül fel, így nekünk is könnyebb követni.
Mire világítanak rá ezek a kérdések?
Először járjuk körül a cselekvőképesség fogalmát:
→ mi motivál minket cselekvésre?
→ mi teszi lehetővé a cselekvésinket?
A válaszaikhoz társíthatnak, vagy mi magunk társíthatunk szociológiaelméleti megközelítéséket: Max Weber, Durkheim, Bourdieu a minimum, de jöhet a RDE, normák, szocializációs elméletek, funkcionalizmus, strukturalizmus, hatalomelméletek… Mivel az óra témája eredetileg a Mead és a szimbolikus interakcionizmus, beemelem az Én (self) felépítésének problémakörét: mi teszi az egyént egyénné? Mead nyomán: szerepek, (játék)szabályok, a MÁSIK. Mead újraértelmezése napjainkban → a szingularizmus. Egyén és társadalom viszonya, a visszajelzések fontossága (biztosan említik a hallgatók a közösségi oldalakat, a celebeket, a FOMO-t…).
Egy példa: Alain Ehrenberg társadalomkoncepciója napjainkról, amikor az autonómia válik társadalmi normává.
Hogyan?
Lássuk, mit történt az 1960-as évektől a nyugati társadalmakban!
Egyfelől
Másfelől:
→ elmúlt 50-60 évben általánossá vált az autonómia értéke (a társ. minden szintjén)
→ az autonómia társadalmi normává vált → társadalomban mindenki saját változásának ágense kell, hogy legyen.
Következmények?
Kérdezzük meg a diákokat!
(Majd elmondják, hogy…)
(És vszlg lesz olyan vélemény, hogy Mo-on ez nem egészen így alakult, amire visszatérünk. De felmerülhet a nyugati elméletek adaptálhatóságának kérdése is → a hazai tudományos gondolkodás autonómiája 😉
(Ehrenberg) → az egyén cselekedeteinek egyedüli felelőse – a hagyományosan intézményekre testált felelősség vissza az egyénre
az autonómiára való törekvés (70-es évek) → az autonómia kényszere (80-as évek): felelősség minden cselekvésért + személyes bizonytalanság
→ fragilizáció, szorongás, stressz, mentális betegségek↑
Ehrenberg pszichiáter-szociológus, őt ezek a következmények érdeklik elsősorban:
szerinte az autonómia normájának következményeképpen a lelki szenvedés társadalmi státuszának változása zajlik → a társadalmi problémák, konfliktusok és feszültségek a szenvedés terminusain keresztül fogalmazódnak meg. A megnövekedett felelősség sérülékenyebbé tesz minket, és ezzel párhuzamosan az átpszichologizálódott társadalomban az egyéni sérülékenység nyelvezetét adoptáltuk, miközben a társadalmi problémák továbbra is megoldatlanok (lásd a kizsákmányolást felváltó munkahelyi stressz, munkahelyi zaklatás — egyéni?? — problémáját). Szakirodalmi ajánló[1]
2) Magyarország
→ hogyan gondolkodunk ma Mo-on az egyén autonómiájáról?
Itt több perspektívából is beszélhetünk az egyén és közösség viszonyáról Mo-on
Az autonóm cselekvés az és az autonómia társadalmi, politikai, kognitív, intézményi stb. lehetőségmezőjéről → mi teszi, mit tenné lehetővé Mo-on az autonómia megerősödését, megerősítését a(z általuk említett) különböző területeken?
(Mindezt nyilván a diákok megnyilvánulásaihoz igazítom, de innen jön az OKTATÁS, FELSŐOKTATÁS, AKTUÁLIS HELYZET).
Takács Erzsébet, TÁTK
[1] Ehrenberg, Alain (2010): Society of Discontent or Discontent in Society? http://www.booksandideas.net/Society-of-Discontent-or.html?lang=fr, Takács Erzsébet (2012): „Individuumszociológiák”, Modernitásmegközelítések a francia szociológiában, Replika, 79, 7-22. Érdekes lehet még: Byung-Chul Han (2019): A kiégés társadalma, Typotext.
[2] Messing, V., & Ságvári, B. (2016): Ahogy ’másokhoz’ viszonyulunk, az tükrözi azt, amilyenek magunk vagyunk. A magyarországi idegenellenesség okairól. socio. hu, 2, (10.18030).
Ságvári Bence (2012): Az átmenetek kora? A magyar fiatalok társadalomképéről. In: Társadalmi integráció a jelenkori Magyarországon: tanulmányok (Szerk. Kovách Imre–Dupcsik Csaba), Argumentum, 63-82.
Utasi Ágnes (2013): Kötelékben. Szolidaritás-hálók és közélet. Szeged: MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont–Belvedere. http://real.mtak.hu/80002/
MegosztomHogyan kéne működnie - és ezzel szemben hogy működik a jog, az autonómia és a hatalommegosztás gyakorlata ma Magyarországon?
Fleck Zoltán az ELTE Jog- és társadalomelméleti tanszékének, tanszékvezető egyetemi tanára tisztázza, hogy az Infosztrájk miért nem keverendő össze a “hagyományos” értelemben vett sztrájkkal, és, hogy a részvételről való önálló döntés miért minden egyetemi oktató alapvető joga.
K. Horváth Zsolt írása a 20. századi egyetemi küzdelmekről